Tisztítás, majd fertőtlenítés, vagy fertőtlenítőtisztítás?

Az egészségügyi intézményekben, kórházakban fertőtleníteni kell, mert előírás. “Minthogy a kórházban az ott folyó munka jellegéből kifolyólag fokozottabb a járványveszély, a folyamatos és zárófertőtlenítésen kívül megelőző fertőtlenítést is kell végezni, amely kiterjed a kórház minden olyan osztályára, részlegére, helyiségére, ahol a fertőzés veszélye fennáll, függetlenül attól, hogy a kórházban az adott időben ápolnak-e fertőző beteget, vagy sem. … A fertőzés terjedésének megakadályozása érdekében a megelőző fertőtlenítés rendszeres végzése rendelőintézetben, gondozóintézetben, körzeti orvosi rendelőben és a járóbeteg-ellátás egyéb intézményeiben is kötelező. ” (sárga könyv) Fertőtleníteni kell a dolgozók és betegek, minden intézményt használó védelmében.
Ide kapcsolódik a kérdés, ami mindig vissza-visszatér a hétköznapokban: melyik a célszerűbb/eredményesebb/hatékonyabb/biztonságosabb, és miért:
– takarítani és azután fertőtleníteni, vagy
– fertőtlenítőtakarítást végezni?

E hónapban ezt a kérdést küldtem el a tisztítástechnológia szakembereknek, és a következő válaszokat kaptam.

 

Először takarítani és aztán fertőtleníteni. Mégpedig azért, mert különben a szennyeződés elfedhet területeket, ahol a fertőtlenítés hatástalan marad.

 

A tisztítani, vagy fertőtleníteni dilemma nagyon hasonlít a melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás kérdésére. Tapasztalatom és józan eszem azt diktálja, hogy ott, ahol piszok van – és ez sok esetben szemmel nem is látható – nem tételezném fel, hogy elég a fertőtlenítés. Természetesen vannak kombinált termékek, ezeknek ismerjük az előnyeit, hátrányait. Tehát nem árt tisztázni előtte, hogy mit is jelent, mint felületenkénti jellemző a TISZTASÁG. Nem hiszem, hogy távol állnék attól a helyes megfogalmazástól, hogy minden olyan felület, vagy a tér egy bizonyos része, amely nem tartalmaz olyan részecskéket, amely nem oda való funkcionálisan, az tiszta. Nyilván az előírások, minőségi elvárások ismeretében lehet pontosítani ezt a megfogalmazást. Az a véleményem, hogy ott ahol nem tiszta a felület, ott nem lehet tökéletes fertőtlenítést végezni.
Arról álmodozni, hogy fertőtlenítve van egy felület, míg nincs szakszerűen letisztítva, saját magunk becsapása. Aki minden nap látja az adott területet, esetleg nem veszi észre, hogy lassan az a felület, ami egy hónapja még szép volt, napról napra piszkolódik, ezért kellhet egy külső szakember. Tehát adni kell egy alaptisztítási technológiát és mellé egy fertőtlenítési technológiát. A gyakoriság és a módszer többféleképpen megadható, melyet a követelmények és a használat jellege szab meg. És az eredményességet folyamatosan ellenőrizni kell.

 

1. Biztosan a tisztítás, majd a fertőtlenítés az eredményesebb, mert a tisztítás során mindazon idegen anyagok eltávolításra kerülnek, melyek összességében nagy felületen feleslegesen sok fertőtlenítőszert kötnek le nem fertőtlenítési, hanem csak tisztítási célt szolgálva.

2. Biztosan az egy művelettel végezhető fertőtlenítőtisztítás a hatékonyabb munkaidő-ráfordítás szempontjából.

Biztosan esetenként, szakmai elemzés alapján döntendő el, hogy az 1. pontbeli eredményesség – ami a higiéniai követelményeknek szükségszerűen jobban megfelel – jelent-e annyi gazdasági értéktöbbletet (szüksége van-e a megrendelőnek erre?), hogy a kétszeres felületi megmunkálás költségtöbblete mellett még gazdaságosnak tudja a szolgáltató kiajánlani, a megrendelő pedig elfogadni ezt a technológiát. Ez nagyon függ a bérszínvonaltól és az alkalmazandó szerek egységárától és mennyiségétől.

A 2. pontbeli hatékonyabb munkaidő-ráfordítás mindenképpen drágább vegyszert igényel, ezért esetenként szintén szakmai elemzés alapján döntendő el, hogy az így előállított higiéniai állapot megfelel-e a megrendelő követelményeinek.

A 2. esetben gondosabb munkavégzésre van szükség, mert csak egyszer kerül egy adott takarítási időpontban a takarítandó felület megmunkálásra, és ha bárhol kimarad valami, akkor ott nincs fertőtlenítés. Az 1. esetben annak, hogy ugyanazon felület kétszer kimaradjon a megmunkálásból, sokkal kisebb az esélye, és az egész felületen visszamaradó csíraszám szükségképpen ezáltal is alacsonyabb.

Alapvetően tehát megállapítandó, hogy minden adott körülmény esetén a megrendelő által megkövetelt higiéniai követelmények minél gazdaságosabb teljesítésének műszaki-gazdasági lehetőségeiből kell kiindulni, figyelembe véve az alkalmazott technológiát, méginkább a gazdaságos technológia kivitelezését elősegítő korszerű, kevesebb szubjektív hibalehetőséget garantáló megoldásokat is, és a megfelelő tisztító-, valamint fertőtlenítő- és tisztító-fertőtlenítőszer kínálatot és azok költségvonzatait is.

Minden higiéniai követelményszintnek egy adott értéke van, ami arra az objektumra vonatkozik (mindenhol mások a munkavégzési körülmények mind a tisztítandó felszín, mind annak felületi minősége, anyaga, méretaránya, stb. szempontjából). A piac követelménye, hogy ezt az értéket a minőség minél biztosabb garantálása mellett, a felhasznált anyagok, technológiák és élőmunka-ráfordítás optimalizálásával tudja a szolgáltató kiajánlani, majd folyamatosan teljesíteni. Ezen optimalizálás során figyelembe kell venni azt a közgazdasági alaptételt, hogy mindennek az ára az érték körül mozog, és ennek a mozgási szabadságnak az elemeit kell minden lehetőséget figyelembe véve a legjobban optimalizálni. E művelet nem végezhető el rutinból, de alapos szakmai hozzáértés feltétlenül szükséges hozzá.